Szakmai rovat 7.
Erdőkert: élőhely és társulás, azaz ökoszisztéma, élelemforrás, biológiai sokféleség, gyógyszer.
Ízek, illatok és színek.
Görgei-Reiner Rita, az Erdőt a kertbe csapat koordinátora, a zöldségekért és környezeti nevelésért felelősének írása.
A környezetünkben élő növényeket több szempont szerint csoportosíthatjuk. Tartjuk díszítőértékéért, mint például az aranycserjét (Forsythia intermedia) vagy élelmet biztosító lényegéért, mint a fekete áfonyát (Vaccinium myrtillus), ám akár hasznosságáért is ültethetjük, gondozzuk, mint a kerítés fonására is alkalmas kosárkötő füzet (Salix viminalis), avagy a beporzókat támogatva hagyjuk virágozni a gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale).
Szeretek hasznos halmazokban gondolkodni, hiszen a felsorolt növények mindegyike festőnövény, ám némelyikről elmondható, hogy ehető- és gyógynövényünk is: a gyomnövényként is jegyzett gyermekláncfű friss levele kiváló salátaalap, míg a fűzfakéreg főzete a kinin felfedezése előtt a malária legjobb orvossága volt.
Eleink az ősidőkben csakis a természetből merítettek alapanyagot, szerves anyagból készült ruháikat állati és növényi eredetű festékkel színezték. A textilipar fejlődésével háttérbe szorultak a növények, a laborokban előállított ásványi- és szintetikus festékek vették át a helyüket. Növénnyel festeni, azaz ecoprintelni türelmet igénylő elfoglaltság, a tervezéshez elengedhetetlen továbbá a növények tulajdonságainak, élőhelyének, alkalmazásuk lehetőségeinek megismerése, mely után indulhat a tervezés.
A természet egyéni stílusát hívjuk vendégül a printeléshez, a változatos minta karaktere a növény tulajdonságaiban rejlik.
A növénnyel való sokoldalú festést meghatározza ugyan a szezonalitás, ám tehetünk a fagyasztóba is begyűjtött virágot és termést, és szárítva is tárolható hónapokig növényi rész.
Vajon milyen színt tartogatnak a növények? Zöldre fest a fagyal bogyója (Ligustrum), a rozmaring (Salvia rosmarinus), a festő rekettye (Genista tinctoria); barnára a dió burka (Juglans), a borostyán levele (Hereda helix), a hárs (Tilia), a cékla minden porcikája (Beta vulgaris), a levendula levele (Lavandula angustifolia). Vörösre, rózsaszínre fest a kökény bogyója (Prunus spinosa), az évelő tarka szépecske (Coreopsis tinctoria), a nyírfa kérge (Betula pendula); sárgára fest a boróka bogyója (Juniperus), a nagy csalán (Urtica urens), a hagyma héja (Allium cepa); míg kék és szürke árnyalatok nyerhetők a bodza bogyójából (Sambucus nigra) és a tölgyfa kérgéből (Quercus).
A pamut, len, gyapjú alapanyagokon kívül jól festhető növényekkel a papír, a fa és a tojás is!
